/TaeHyung szemszög/
Elégedetten szemlélem meg a kottát, amelyet alkottam számára, majd ismét az ablakpárkányon helyezkedek el. Álmatlan éjszakáim legtöbbjét itt töltöm, és jelenleg még altatóért sem mehetek ki. Különben is, már rég be kellett volna vennem ahhoz, hogy mostanra hasson.
Felsóhajtok, kinyújtom az egyik lábamat, a másik térdem körül összekulcsolom a kezeimet, hátamat a széles ablakkeretnek támasztom, végül arcomat a hideg üvegnek döntöm.
Ilyenkor vannak a legborúsabb gondolataim. Mintha kis, sötét felhők lennének, amelyek lassacskán eltakarják előlem azt a kevéske fényt is, amelyet a Hold nyújt, miután a kifáradt Napot felváltva éjjeli szolgálatba áll.
Nem maradhat a közelemben. Talán még nem tapasztalt olyan dolgokat, amitől elmehet az életkedve.
Nem lennék rá jó hatással, bárminemű kötődés is alakulna ki közöttünk.
Elfordítom fejemet a sötét égboltről, tekintetemmel alvó arcát vizslatom. Szép. Kétségtelenül az. És ez alatt nem csupán a vonásait, az alakját, a tekintetét, vagy a haját értem. Ha valaki, aki zenét tanul, hall játszani egy másik embert, egy kicsit mindig bepillant a lelkébe. Az ő játékában ártatlan őszinteséget éreztem. A belső szépsége is különleges.
Felsóhajtok, majd kényszeredetten lehunyom ólom nehézségű szemhéjaimat. Tudom, hogy nem fogok aludni, a látásom viszont már elhomályosodott a fáradtságtól. Fáradt vagyok, minden lehetséges úton.
/JungGi szemszög/
Hajnali napfényre ébredek, amelynek rakoncátlan sugarai piszkálják az arcomat.
Nyújtózkodom egyet, aztán megszokásból kinyújtom a kezemet, hogy felemeljem telefonomat az éjjeliszekrényemről. Hirtelen pattannak ki a szemeim, mikor a levegőbe markolok. Pislogok párat, majd ijedten ülök fel, amint realizálom, hol is vagyok.
-Jó reggelt.-TaeHyung anélkül köszönt, hogy rám nézne. Az ablaknál ülve pásztázza a kertet, és a környező, a korai órákban teljesen néptelen utcákat.
-Én csak...-tápászkodom fel az ágyról, ahova egyenlőre nem emlékszem, hogy ledőltem volna.-Az időeltolódás még, és...-zavartan állok meg mellette, ezt követően meghajolok.-Sajnálom. Miattam nem tudtál normálisan aludni.
-Higgy nekem, feleslegesen aggódsz.-mosolyodik el, mozdulatában enyhe keserűséget vélek felfedezni.
El sem akarom hinni, mit csináltam. Egy napja ismerem, ráadásul nem önszántából hívott át, erre én...Idegesen a hajamba túrok. Nem éreztem a szemeimbe szökő álmot, egyik pillanatban még az ihlethiánytól szenvedtem,a másikban pedig már aludtam is. Idióta.
-Mit szeretnél reggelizni? Szívesen csinálok valamit, a vacsorát amúgy is kihagytuk.-kérdezi, a szemöldököm pedig a magasba szökik. Hova tette azt a kissé elutasító, közömbös stílust?
-Majd én.-felelek gyorsan.-Ennyivel tartozom.
-Hm.Legyen.-fordul felém kissé csodálkozva, majd lehuppan a párkányról.-A konyhában megtalálsz mindent, amire szükséged lehet.
-Értem.-bólintok, majd a hátizsákom gyors pakolásába kezdek, mielőtt elhagynám a szobát. A kottákhoz érve leblokkolok. Többször is ellenőrzöm, nem csak a látásom szórakozik e velem,d e minden alkalommal teleírt papírokkal találom szemben magamat.
-Ezt mik...?-pillantok TaeHyungra, ám gyorsan torkomra forr a szó.
Az ingjét gombolja ki és veszi le éppen, mikor felém fordul.
-Hm?
-Semmi.-vágom rá zavartan, majd elvörösödött arcomat leszegezve kapom a táskám fél vállamra, hogy aztán gyors léptekkel hagyjam el az emeletet, és a konyhában kössek ki.
A terhemet az egyik székre dobom, majd körbepillantok az igencsak modern felszerelésű helységben.
Végigfuttatom tekintetem a fekete-fehér berendezésen, a konyhaszekrényeken, a hűtőn, a sütőn, végül a patyolattiszta pulton. A kávéfőző persze üresen ácsorog rajta...
/TaeHyung szemszög/
Mit csinálok? Megrázom a fejemet, majd gyorsan átöltözöm. Nem szabad túl barátságosan viselkednem, pláne nem így.
Felsóhajtok, összedobáloma a suliba szükséges cuccaimat , a fürdőben rendbe szedem magamat, majd átszáguldok a szobába, ahonnan előzőleg JungGit rángattam ki. A zsebembe süllyesztem a szekrénykulcsot, végül az ajtón kilépve azt is bezárom. Nem akarok több kínos helyzetet ebből kifolyólag.
A konyhába lépve az asztalon két tányéron friss melegszendvicseket találok, JungGi a mosogatnivalókkal foglalkozik.
-Jól néz ki.-szólalok meg közömbösen. Nem fogok mosolyogni, nem fogok bókolni, nem...
-Mondtam.-vonja meg a vállát.-Ennyivel tartozom.
/JungGi szemszög/
Ha ő így, hát én sem fogok másképp. Olyan lesz a felelet, amilyen a kérdése, vagy az azt megelőző megszólalása. Egyszerű stratégia.
Nekiáll enni, én pedig csatlakozom hozzá, miután a szárítóra pakolok minden tisztára mosott eszközt. Csendben falatozunk, aztán ő töri meg a csendet.
-Még elég korán van.-a falon elhelyezett digitális órára pillant, követem a tekintetét.. Háromnegyed 7. Bólintok, majd várom, hogy folytassa.-Felteszem, nincs nálad minden tancucc, amire szükséged lesz ma, plusz váltóruha sem. Ha gondolod, elmehetünk hozzátok, még suli előtt.
-Az jó lenne.-biccentek kelletlenül. Nem akarok a terhére lenni, és az attitűdjének hirtelen változásai is kezdenek frusztrálni, az ajánlata azonban nagyban megkönnyítené a dolgomat.
Így hát az étkezés befejeztével autóba ülünk, és a navigálásommal néhány perc alatt eljutunk a célhoz. A ház előtt parkol le, majd kiszállunk. Úgy döntök, beinvitálom, mégsem kérhetem, hogy saccper fél órát várjon rám idekint.
A bejárati ajtót kinyitva rögtön megérzem a lábamhoz dörgölőző testet, és megüti fülemet az elmaradhatatlan nyávogás is.
-Még elég korán van.-a falon elhelyezett digitális órára pillant, követem a tekintetét.. Háromnegyed 7. Bólintok, majd várom, hogy folytassa.-Felteszem, nincs nálad minden tancucc, amire szükséged lesz ma, plusz váltóruha sem. Ha gondolod, elmehetünk hozzátok, még suli előtt.
-Az jó lenne.-biccentek kelletlenül. Nem akarok a terhére lenni, és az attitűdjének hirtelen változásai is kezdenek frusztrálni, az ajánlata azonban nagyban megkönnyítené a dolgomat.
Így hát az étkezés befejeztével autóba ülünk, és a navigálásommal néhány perc alatt eljutunk a célhoz. A ház előtt parkol le, majd kiszállunk. Úgy döntök, beinvitálom, mégsem kérhetem, hogy saccper fél órát várjon rám idekint.
A bejárati ajtót kinyitva rögtön megérzem a lábamhoz dörgölőző testet, és megüti fülemet az elmaradhatatlan nyávogás is.
-Tudom, nem vacsiztál, sajnálom.-motyogom, miközben leguggolok, hogy egy gyors simítással kárpótoljam a cicát, majd a konyhába lépdelek, hogy megtölthessem a számára kihelyezett tálat.
-Aranyos.-pislog le a maga kb.180-as magasságából TaeHyung a kis csöppségre, aki kíváncsian, de a félelem legkisebb jelét sem mutatva járkál a cipőinél.
-A neve Yun.-fordulok feléjük egy pillanatra.-Úgy látom, kedvel téged.
/TaeHyung szemszög/
-Aha.-felelem, majd leereszkedem, hogy megsimogassam a fekete, egészen apró kedvencet. Azután sem akar tágítani a közelemből, miután JungGi kiméri neki az ételt, így törökülésbe tornázom magamat a talajon, és hagyom, hogy a lábamon mászkáljon. A lány tanácstalanul figyel minket, majd az emelet felé pillant.-Idelent megvárlak.-szólok udvariasan, mire el is tűnik a lépcső irányába.
Hallom, ahogy pakolászik, majd a megeresztett víz hangja üti meg a fülemet. Ezalatt a konyhában nézelődöm. Egy cetli ragadja meg a figyelmemet, amelyet valaki a hűtőre tapasztott. "Giya! Egy új projekten kell dolgoznom, nem hiszem, hogy a hónapban végzünk. Mindent hagytam itthon, amire szükséged lehet. A pénz a nappaliban. -Anya"
Tehát ő is hasonló helyzetben van, mint én. Apát hónapokkal ezelőtt láttam utoljára, csak készpénz formájában ad magáról életjelet.
Aránylag gyorsan végez a fürdőben is, így néhány percen belül feltápászkodom. Igyekszem nem feltűnően bámulni, ahogy visszaér a földszintre.
-Aha.-felelem, majd leereszkedem, hogy megsimogassam a fekete, egészen apró kedvencet. Azután sem akar tágítani a közelemből, miután JungGi kiméri neki az ételt, így törökülésbe tornázom magamat a talajon, és hagyom, hogy a lábamon mászkáljon. A lány tanácstalanul figyel minket, majd az emelet felé pillant.-Idelent megvárlak.-szólok udvariasan, mire el is tűnik a lépcső irányába.
Hallom, ahogy pakolászik, majd a megeresztett víz hangja üti meg a fülemet. Ezalatt a konyhában nézelődöm. Egy cetli ragadja meg a figyelmemet, amelyet valaki a hűtőre tapasztott. "Giya! Egy új projekten kell dolgoznom, nem hiszem, hogy a hónapban végzünk. Mindent hagytam itthon, amire szükséged lehet. A pénz a nappaliban. -Anya"
Tehát ő is hasonló helyzetben van, mint én. Apát hónapokkal ezelőtt láttam utoljára, csak készpénz formájában ad magáról életjelet.
Aránylag gyorsan végez a fürdőben is, így néhány percen belül feltápászkodom. Igyekszem nem feltűnően bámulni, ahogy visszaér a földszintre.
Utcai viseletben most látom először, és kénytelen vagyok elismerni, hogy neki minden jól áll. Egy egyszerű fehér pólót vett fel, szűk farmerrel, a sminkje sem kihívó, mégis vonzza a tekintetem. Indulás előtt-míg én elbúcsúzom Yuntól-magára kap még egy bőrdzsekit, majd ismét kilépünk az enyhén hűvös, szeptemberi levegőre.
A következő célunk az iskola. Útközben azon agyalok, hogyan fog eltelni a következő délután, ha már az elsőn a szekrény közeléből szedtem össze. Ez így nem lesz jó...
-Mennyit szeretnél még próbálni?-általános hangnemet ütök meg.-Ha jól láttam, sikerült megírnod a darabot.
A következő célunk az iskola. Útközben azon agyalok, hogyan fog eltelni a következő délután, ha már az elsőn a szekrény közeléből szedtem össze. Ez így nem lesz jó...
-Mennyit szeretnél még próbálni?-általános hangnemet ütök meg.-Ha jól láttam, sikerült megírnod a darabot.
-Ühhüm.-pillant rám sokatmondóan.-Ha nem gond, néhányszor még átmennék. A hazajutást is megoldom.-teszi hozzá ezzel utalva rá, hogy nem szándékozik több éjszakát nálam tölteni, és a sofőri szolgáltatásomat sem feltétlen veszi igénybe.
-Rendben.-a szokásosnál is tompábbá válik a hangulatom. Nagyon régóta volt már, hogy nem egyedül esteledett rám a házban. És most megint így lesz. Hagyd abba. Így kell lennie.Az iskolai parkoló betonjára lépve azonnal megindul a hatalmas épület felé.
-Rendben.-a szokásosnál is tompábbá válik a hangulatom. Nagyon régóta volt már, hogy nem egyedül esteledett rám a házban. És most megint így lesz. Hagyd abba. Így kell lennie.Az iskolai parkoló betonjára lépve azonnal megindul a hatalmas épület felé.
-Giya!-szólok utána, ő pedig meglepetten fordul hátra. Zavart tekintetéből leszűröm, hogy meglepte a megszólítás.-Mikor végzel ma?-kérdezem.
-8 órám van...az utolsó pedig angol.-feleli kelletlenül. Most biztosan azon agyal, miért a becenevén hívtam.
-Akkor biztosan nem kerüljük el egymást.-biccentek, végül hagyom ellépkedni. Nem tudom, hogy fogok koncentrálni azon az órán, ha ő fog mellettem ülni. Azt pedig végképp nem tudom, hogyan fogom tartani a közömbös ismeretséget. A mellettem leparkoló motorra és autóra fordítom a figyelmemet. Sorra lepacsizok mindenkivel, majd együtt indulunk meg a bejárat irányába.
/Jimin szemszög/
-Naa,mi volt a kiscsajjal?-bököm oldalba Taet, aztán krákogok egyet, hogy elnyomjam a hasam korgásának hangját.
-Semmi különös. Zongorázott.-feleli szűkszavúan. A szememet forgatva elmosolyodok, és inkább nem forszírozom a dolgot.
A főépület előtt eloszlik a csapatunk, HoSeok oldalán lépkedek tovább a megszokott tánctermünkbe. A bemelegítést követően kezdetét veszi az első óra. Különösen nehéz mozdulatokkal rukkol elő a tanárunk számunkra, de a csoport minden tagja kitartóan törekszik a technikák elsajátítására. Szédülök, ám egy kis vízzel lerendezem a szervezetem, és nem törődöm vele. Végül egyes oszlopba rendeződünk, hogy egymás után mutassuk be a tanultakat.
-Park Jimin.-szólít következőként az oktató, én pedig egyedül állok ki a tükör elé. Koncentráltan mozgok a zenére, a testem egybeforr a dallammal, és nem hibázok az új elemeknél sem. Néhány másodperccel a mozdulatsor vége előtt hirtelen megfordul körülöttem a világ. Még elkapom néhány aggódó szem tekintetét, aztán összecsuklom, és minden elsötétül.
-8 órám van...az utolsó pedig angol.-feleli kelletlenül. Most biztosan azon agyal, miért a becenevén hívtam.
-Akkor biztosan nem kerüljük el egymást.-biccentek, végül hagyom ellépkedni. Nem tudom, hogy fogok koncentrálni azon az órán, ha ő fog mellettem ülni. Azt pedig végképp nem tudom, hogyan fogom tartani a közömbös ismeretséget. A mellettem leparkoló motorra és autóra fordítom a figyelmemet. Sorra lepacsizok mindenkivel, majd együtt indulunk meg a bejárat irányába.
/Jimin szemszög/
-Naa,mi volt a kiscsajjal?-bököm oldalba Taet, aztán krákogok egyet, hogy elnyomjam a hasam korgásának hangját.
-Semmi különös. Zongorázott.-feleli szűkszavúan. A szememet forgatva elmosolyodok, és inkább nem forszírozom a dolgot.
A főépület előtt eloszlik a csapatunk, HoSeok oldalán lépkedek tovább a megszokott tánctermünkbe. A bemelegítést követően kezdetét veszi az első óra. Különösen nehéz mozdulatokkal rukkol elő a tanárunk számunkra, de a csoport minden tagja kitartóan törekszik a technikák elsajátítására. Szédülök, ám egy kis vízzel lerendezem a szervezetem, és nem törődöm vele. Végül egyes oszlopba rendeződünk, hogy egymás után mutassuk be a tanultakat.
-Park Jimin.-szólít következőként az oktató, én pedig egyedül állok ki a tükör elé. Koncentráltan mozgok a zenére, a testem egybeforr a dallammal, és nem hibázok az új elemeknél sem. Néhány másodperccel a mozdulatsor vége előtt hirtelen megfordul körülöttem a világ. Még elkapom néhány aggódó szem tekintetét, aztán összecsuklom, és minden elsötétül.
Jajj, ez a rész is jó lett ^^ Nagyon tetszik, hogy váltottad Giya meg Tae szemszögét :D Mikor meg a Jimin szemszöget olvastam, basszus, komolyan arra tippeltem, hogy tánc közben elájul. És tényleg :o33 Izgatottan várom a kövi részt ^^
VálaszTörlésKöszönöm,hogy írtál! :3 Nagyon örülök,ha tetszett.^^ Sietek a folytatással.♡
TörlésSzia!
VálaszTörlésMost találtam rá a blogodra, aminek nagyon megörültem, mert kevés jó BTS-fanfiction lehet magyar platformon találni.
Nagyon tetszik az alapötlet, a művészeti suli és kifejezetten szép kifejezéseket használsz. A fordulataid reálisak, a szereplők nem spontán csinálnak hülyéségeket, hanem megvannak az okaik és a magyarázataik, igazi emberek. Eleinte, a prológus alapján azt hittem, hogy követed ezt az I Need U/Prologue vonalat, de hamar megmutatkozott, hogy csak nagyon az alapot merítetted onnan, a többi már igazán eredeti. Például az is nagyon tetszett, hogy Tae zongoraszót hallott a majdnem-halála előtti pillanatokban. Gondoltam, hogy ez később elő fog kerülni, de nem így, ezzel is megleptél. Jól írod le a fiúkat, változatosan, és van egy olyan érzésem, hogy mindannyiuknak megvan a maga kis története, amiről kevesen tudnak. Tetszik hogy a szemszögváltás miatt többek szemén keresztül is láthatjuk a történéseket. Viszont néha én ennek ellenére fölöslegesnek érzem a szemszögváltást. Amikor csak 1-2 bekezdés van valakinek a szemszögéből az engem inkább kizökkent az olvasásból, mint beránt. Nem is tudom, talán lehetnének egyenletesebbek a szemszögek hosszai. A másik pedig, hogy a leírásaid nagyon szépek és szintaktikailag is rendben vannak, de amikor megszólalás van, akkor a központozáson elcsúszik a dolog. Jobb esetben ha megnézed bármely nyomtatott regényt, akkor a megszólalásoknak (is) a gondolatjel előtt és után is van szóköz. Illetve pontot csak kivételes esetben rakunk gondolatjel elé. Ám ezeken kívül nem tudnék semmit sem felróni. A történet ugyan még csak most indul be, a karakterek nagyon összetettek. Taehyung ellentétes érzéseit nagyon jól átadod, és kíváncsian várom, hogy Junggi miket rejteget még magáról. Talán jobban hasonlítanak a fiúval, mint gondolnák. Jimin története pedig szívszorító, remélem, valakinek feltűnik, hogy mekkora baj van vele, és kap segítséget. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban! És utólag is boldog karácsonyt kívánok!
Szia! :)
TörlésElőször is köszönöm a részletes véleményt, a dicséreteket, valamint a kritikát, tanácsokat is. Igyekszem megfogadni a párbeszédek helyesírására vonatkozóakat, emellett a szemszögek közötti váltásnál is jobban fogok ügyelni, valóban zavaró lehet így olvasni.^^"
A fiúk karaktereinél jól érzed, hogy mindegyiküknek saját kis története van, ezzel a későbbiek folyamán szeretném megismertetni az olvasót, miközben a fő cselekményszálat futtatom Tae és JungGi szereplésével.
Az ihletet valóban az I Need U és a Prologue adta és tervezek még pár elemet alkalmazni belőlük a történetben, de összességében nem ezen a vonalon szeretnék haladni.
Remélem, nem kell majd csalódnod a folytatásban. :)
Viszont kívánok kellemes ünnepeket, és még egyszer köszönöm!^^