25.fejezet - Tired of thinking

/TaeHyung szemszög/

Nem erőltetek rá semmit, nem várom, hogy visszacsókoljon, hiszen a meglepetéstől inkább ledermed, így nem tudom megállapítani a pontos reakcióját. Halványan elmosolyodom, aztán elválok ajkaitól, és hátrébb húzódva figyelem, amint lehajtja a fejét. Zavarban van, jobban, mint eddig bármikor.

 - Ezt sem tudod, miért csináltad, igaz? - határozottan szólal meg, mégis nagyon ügyel arra, hogy körülöttünk senki se hallja a szavait.

 - Történetesen de - válaszolok hasonló hangerővel. - Mert ezt szerettem volna.

Nem sok mindent tudok kiolvasni a szemeiből, amikor újra rám emeli a tekintetét, és a csengő hangja megakadályozza, hogy bármit is kiderítsek.

 - Mennünk kéne - motyogja, és meg is indul az épület irányába. Néhány lépés után felsóhajt, hátrafordul, és apró mosoly kíséretében biccent fejével a suli felé: - Nem jössz?

/ HoSeok szemszög/

Jimin társaságában baktatok a következő óránk irányába, mikor megpillantjuk JungGiékat, amint belépnek a főbejáraton. Egy darabig csak bámuljuk őket, majd mikor eltűnnek a szemünk elől, egymásra nézünk.

 - Én nem tudom - emeli fel a kezeit.

 - Tőlem se kérdezd - felelem vigyorogva, miközben újra megindulunk a megfelelő teremhez.

Azok ketten... Még a vak is látja.

 - Tényleg, DaWonékkal mi a helyzet? - kérdezi Jimin, miközben lepakoljuk a cuccainkat és elkezdjük a bemelegítést.

 - Megvannak - vonok vállat egy jellegzetes fintor kíséretében.

 - Amúgy arra gondoltam...

 - Várj, ismerem ezt a nézést - szakítom félbe, miközben a szemöldököm ráncolva figyelem az arcát, végül elröhögöm magamat. - Te csajozni akarsz.

 - Mi ebben a rossz? - igen, le sem lehet törölni az arcáról azt a kaján kifejezést, amikor győzködni próbál. - A két Rómeót hagyjuk pihizni, a többiekkel együtt meg keresünk egy jó helyet - fűz tovább, én pedig keresztbe fonom a karjaimat magam előtt. Egy ideje nem voltak ilyen ötletei, bár SeoHyeon után elég elszántan futott a lányok után. Ki tudja. Talán most, hogy rendbe hozta az étkezési zavarát, ismét tovább szeretné csomózni az élete ezen szálát. Akkor pedig, mint jó barátnak...
 - Jó, legyen - fújtatok tettetett dühvel. ...társnak kéne lennem a dologban.
 - Mondjuk ma este? - érdeklődik tovább.
 - Megőrültél? Hétfő éjjel én biztos nem fogok...
 - Van esetleg jobb ötleted? Alig kell készülni holnapra, ráadásul a szórakozóhelyeken sincsenek annyian, mint mondjuk pénteken vagy hétvégén - magyarázza. - Naaa, legyen legalább ez a hétfőnk kivétel, és ne kelljen utáltként elkönyvelni - pislog.
 - Sírba viszel - motyogom nevetve, miközben az ajtó felé fordulok, ahol a tanárunk nyit ajtót, és felsorakozunk a köszöntésére.
 - Azt majd később, előbb bulizni megyünk.



/Jimin szemszög/
 - Akkor mit szólnátok a Diamond Seoulhoz? - vetem fel lelkesen, és végigpillantok a kocsi népességén a válszok reményében.
 - Srácok, nekem ma nem lesz jó - húzza el a száját a sofőr pozícióját betöltő Jin. - Holnapra be kéne fejeznem egy fontos munkát. Amint hazaérek, nekiállok, és örülök, ha hajnalra be tudom fejezni.
 - Én se érek rá - vágja rá YoonGi. - Viszont nem ajánlom azt a helyet. Azt hallottam, hogy hígítják a piát - suttogja bizalmas hangon, majd a fél fülesén keresztül tovább élvezi az aktuálisan játszott számot.
 - Nam? - fürkészem az utolsó reményünket reménykedve.
 - A stúdióban most nincs félbehagyott munkám, szóval... - von vállat. - Miért is ne.
 - Tudtam, hogy rád lehet számítani - vigyorgok hálásan, természetesen a többieknek címezve a piszkálódást.
 - Nem akarok beleszólni, de a Black Night nem lenne jó? - HoSeok ötlete egyébként teljesen helytálló, még YoonGi is biccenteni látszik egy ásítás közben, aki egyébként érdektelen a témában. - Azon a helyen már jártunk pár alkalommal, és eddig mindig elégedetten jöttünk el.
 - Tökéletes - felelem helyeslően bólogatva. - Akkor ott találkozunk.
Meghagyom nekik, hogy körülbelül mikorra legyenek a megbeszélt hely előtt, aztán sorra hagyjuk el a kocsit, ahogy Jin célpontról célpontra vezetve hazadob minket. Komolyan, szerintem ha nem ülnénk itt is ezen az útvonalon menne haza.
 - Azért egyél indulás előtt - anyának mindössze ennyi a reakciója a tervemre, mikor a házba lépésem után nem sokkal elmesélem azt, én pedig kötelességtudóan leülök az asztalhoz.
 - Mikorra fogsz hazaérni? - kérdezi, hogy megtörje a nyammogásom monoton tempóját.
 - Nem tudom - felelem egy újabb falat után. - Éjfél körül. Természetesen felkelek holnap időben - teszem hozzá, mielőtt az iskola témát bevetve próbálna kompromisszumot kötni az időpontot illetően.
 - Még mindig furcsa, hogy már neked is legális ilyen helyekre járni - motyogja anya, és kezében a kávéjával a nappali felé indul. - Nemrég még az a duci kisfiú voltál, most meg...
 - Mind változtunk - a meleg víz megeresztése miatt talán nem hallja a válaszom, de talán amúgy is magamnak szólnak a szavaim. Nem tudom biztosan.

HoSeok már vár minket, mikor NamJoonnal másodpercre pontosan egyszerre felbukkanunk. A Nap már lemenőben van, és hamarosan kezdetét veszi a Hold irányította napszak. Tökéletes időpont.
 - Azért bánhatják, hogy nem tudtak jönni - sóhajt az utolsó sugarak ellen szemeit takaró srác.
 - YoonGi mostanában elég elfoglalt lehet. Ugyan nem tudom mivel, de az - hadarja a rapper társa, ahogy belépünk az ajtón.
 Egy, már mindannyiunk számára ismerős beltér fogad. Tőlünk jobbra egy tágas szoba nyílik, ez szolgál ruhatárként, a hozzá tartozó kis terasz pedig a dohányzásra kijelölt hely, bár máshol sem tiltott az épületben. A másik oldalunkon a mosdók vannak, valamint néhány biztonsági, akik marcona ábrázattal mérnek végig minden egyes belépőt. Előrébb haladva érkezünk meg a legnagyobb kiterjedésű helyiségbe. Velünk pontosan szemben terül el a széles bárpult, azonban, hogy ide jussunk, át kell vágnunk az előtte elterülő táncolásra használt felületen. Emellett, két oldalt, illetve az emeleten - amelyet a bár oldalainál elhelyezkedő lépcsőkön lehet megközelíteni - kanapék és kisebb-nagyobb dohányzóasztalok várják a különböző felépítésű és méretű társaságokat. Utóbbiról nyílik még egy nagy terasz, ahova a levegőre vágyók látogatnak legtöbbet.
 - Sojut akarok... Az első kört én állom - jelentem ki vigyorogva, és a vezetésemmel megindulunk a pult felé. Biztos vagyok benne, hogy az idő elteltével egyre többen jönnek majd, de most is elegendően vesznek körbe ahhoz, hogy egy jót tudjunk bulizni.
 - Jó lesz ez így? - kérdezi Nam az utolsó pillanatban.
 - Ennyitől nem lesz semmi bajunk - nyugtatom meg gyorsan.
 - Csak a bátorság érdekében, mi? - vigyorodik el, és elsőként emeli meg a poharát, hogy koccinthassunk.

Néhány kör után már csak csendben hallgatom, ahogy HoSeokék felváltva, egymást oldalba bökdösve mutogatnak egy-egy lányra. Nyilván nekem is ezt kéne tennem, hiszen az egész az én ötletem volt.

 - Gyere már basszus, pont hárman vannak és rohadtul csinos mindegyik. Eleget vedeltünk - hajol közelebb NamJoon, és megpróbál elráncigálni az említett hölgyemények irányába.
 - Egy pillanat - söpröm le a kezét, majd egy újabb italt kérek, hogy aztán egy húzásra leküldhessem a torkomon. Rég nem kéne SeoHyeonra gondolnom. Ugyan már. Túltettem magam az egészen.
 - Csak táncolni megyünk, oké?



/JungGi szemszög/
Furcsán érzem magamat. Furcsán könnyűnek, ahogy az ágyban fekve azon gondolkozom, hogy miért nem mertem megszólalni a kocsiban Tae mellett, mikor hazahozott. Furcsán forrónak az ajkamat, és furcsán hidegnek a kezeimet. Furcsán máshol járok, miközben egyik kezemmel a mellém gömbölyödött Yunt simogatom. Furcsán visszhangoznak a fejemben a szavai:"Mert ezt szerettem volna". Furcsán fáradtnak érzem magamat. Mi van, ha túlgondolom az egészet? Már megint ezt csinálom. Mindig ezt csinálom. És még mindig félek.
 - Arrrghmhh - fújtatok - az eddig békésen szundikáló cicát megijesztve -, miközben hasra fordulok, és arcomat a párnámba fúrom, végül lehunyom a szememet, de ez sem használ. Még mindig magam előtt látom a szempárt, és érzem az ajkai puha érintését. Jó lenne tudni, mit jelentett számára, de egyenlőre azt sem tudom, hogy számomra mit jelentett.